Végre megvan a laptop, igy irhatok arról hogy mi is folyik itt a Gloryn.

Na ide bemasolom, amit irtam meg az Imagination utan. :)

Jó sokáig nem írtam... Hát persze, mivel dolog volt folyamatosan.
Ott hagytam abba, hogy elindultunk az Imaginationre. 9-re mondták, hogy menjünk a szálloda előterébe, és várjunk. A busz meg is érkezett pontosan. 10-re. Végre eljutottunk a hajóhoz, kezdtük (volna) a szokásos procedúrát, poggyászfeladás, biztonsági bejárat.
Kitalálták, hogy nem vagyunk a listán. Illetve nem kitalálták, hanem tényleg nem voltunk rajta, így nem mehetünk fel a hajóra. A kikötőben 3 óra csövelés után kijöttek értünk, hogy lebeszélték a fő irodával, hogy valóban ide kell jönnünk, csak az iroda épp a hajót felejtette el értesíteni.
Na mindegy, de legalább bent voltunk.
Egyből egy biztonsági traininggel nyitottunk, amit a biztonsági főnök prezentált, sajátos, olasz-angol vegyes nyelven. Vagyis szerintem angol nyelven, de többször hallottam olasznak, mint angolnak. Klía? (Clear?)
Felvettük a szobát is, egy elég ótvar, lepukkant crew szobát kaptunk, mikor nekünk staff szoba jár, room stewarddal. Hát az nem járt... De egy barom szobatárs igen... Mondom a szituációt, egy 40-50 körüli kolumbiai?! ember belép, mondom Helló, én vagyok az új szobatársad. Válasz: "Meddig?" Hát neked is szia.
Képet majd dobok FB-ra a szobáról...
Mindegy, szerencsére alig találkoztam vele.

Munkába állás előtt ettünk egy kicsit, de már a magyar maffia tudta, hogy visszatértünk a hajóra, így már "régi ismerősként" üdvözöltek minket a Crew Mess-ben.
Azért örültünk, hogy visszatérhetünk a college-be, mert ez nem az, amit mi eddig csináltunk. Ez egy kép-gyár, ahol futószalagon készülnek a képek.
Kicsit idegenként mozgolódtunk a hajón, és eljött az első éjszaka, amit inkább egy seasick gyógyszerrel indítottunk... Mert kicsit mozogtunk, meg amúgy is.A fotós csapattal még nem igazán beszélgettünk...
A tréningről annyit, hogy minden este munka után volt egy kis találkozó, ahol tanultunk még egy kicsit, értékeltük a napot, etc.
A trénerünktől különórákat vettünk, mikor a galériában kellett volna lennünk, hogy behozzuk a lemaradást, így az alapvető vágás, pózok, vacsorafotózás elsajátítása után csatlakozhattunk a tényleges tréninghez.
Gyakoroltuk a pózoltatást (nem tudom mikor...), olyan kicsavart, agyament pózok, hogy nekem kényelmetlenek voltak, nem hogy a vendégnek.
Na mindegy... Ez a Carnival Look.
Első cruise-unk a Miami-Key West-Cozumel útvonal volt. Hát nem volt rossz, nem sokat fotóztunk, viszont annál többet gyakoroltunk. Key West-be sajnos nem tudtunk kimenni mert még nem csináltuk meg az Immigrationt, de mar Mexikóba szerencsére igen.


Itt kicsit pihentünk, pancsoltunk a vízben. Aztán meg elkapott minket az eső.
Kicsit röviden a többiről: Egyre többet fotózhattunk, dolgozhattunk a galériában, a fotós csapattal is összehaverkodtunk. Hülyéskedtünk sokat.
Tényleg élvezhető ez a munka, csak pozitívan kell hozzáállni. Mind a vendégekhez, mind a csapathoz, a képekhez, mindenhez.
Az a fura, hogy hajózás után szárazon is érezhető a "mozgás". Mintha hajón lennék.
A tréningről még írok szerintem, meg az Imagination két hetéről.


Annyi a zárszó mára, hogy befejeztem sikeresen a tréninget. És egy Bahama, két Mexikói cruise után, holnap hajnalban irány NYC és onnan Kanada... Még jó, hogy annyi meleg cuccot hoztam... :S Hát ez van. Elvileg 1 hónap Kanada, 6 nap Bermuda, 2 nap cruise to Nowhere! (én se tudom mit jelent...), aztán meg le délre, és megyünk össze vissza. A Gloryra kerültem az Imagination után, ami elvileg egy kicsivel nagyobb hajó, hosszabb cruisokkal (6-7 nap), 2003-as, 110.000 tonna és 290 m hosszú.
Na ennyi, majd írok legközelebb. Sziasztok! Képek majd jönnek egyszer.

Ket het mulva kb. vagy inkabb 1, meglesz a laptop es szorom az iget mi tortent ebben az egy honapban a Gloryn.

Na srácok, úgy látszik már többet nem kell itt fetrengeni Miamiban. :)

Ma jött a hívás, hogy holnap reggel indulás az Imagination hajóra... Megint oda vissza, de legalább ott van a Fantastic Five három másik tagja, így megint együtt lesz a kezdeti.

Na de ne ugorjunk ennyire előre. Legutóbb ott jártunk, hogy itt vagyunk Miamiban.
Szóval minden messze, nem messze, rohadt messze van. Ahhoz, hogy lemenjünk a bícsre taxival 20-30 perc, busszal több mint egy óra kellett volna. így kihagytuk ezt a programlehetőset. Második napunkon Miamiban döglődtünk egy kicsit, skype-oltunk a családdal, kihasználtuk, hogy itt vagyunk, és pihenhetünk. Ja, de előbb reggeliztünk. Volt itt "minden". Gofri, fánk, valami tömör zsemle (ami nem mellesleg fánk alakú volt), hamburgerhús, tojás, müzli, joghurt, etc. Nem a tipikus magyar reggeli. Volt egy fekete srác, aki gofrit evett hamburgerhússal... Néztünk is, hogy ezzel mi van, és hogy hülyének nézi-e más is, de nem... Csak nekünk volt furcsa. Hát ebből a bő választékból a fánkalakú zsemlére esett a választásunk, hamburgerhússal, meg ketchuppal. Érdekes reggeli. De két zsemlétől úgy jól laktunk, hogy teljesen elpilledtünk. Ezután jött a skype-olós, döglős rész.

Lementünk ebédelni, én ilyen rántott? csirkét ettem, sültkrumplival. De se rántott, se csirke nem volt. Egyszerűen szörnyű volt. Mindkettőnknek forgott tőle a gyomra, miközben ettük, és utána is... Azért valahogy begyűrtünk valamennyit belőle. Az a fura, hogy itt minden jobban laktat. Vagy inkább csak úgy érezzük, mert olyan sz#r a koszt a hotelben. 

Találkoztunk egy magyar lánnyal, aki szintén Carnivalos, de ő báros, és másnap indul a Sensationre. Bandáztunk, beszélgettünk, jó volt magyar beszédet hallani az egymásén kívül. Elkísértük a mekibe, mert mondtuk, hogy annyira nem jó az itteni ebéd.
Már kb. ekkor átmentünk idegenvezetőbe. :)

Délutáni pihi után Balázsék elmentek boltba, nekem annyira nem volt kedvem hozzá, így inkább elmentem szétnézni a Miami Springs kertvárosi részen, ami ott fogadott, gyó. Nagyon szép házak, mindegyik előtt legalább 2-3 autó. Jó kis hely. Tele van ilyen kis gyíkokkal. Legalábbis azt hittem, hogy gyík, míg az egyiket meg nem néztem közelebbről. Rájöttem, hogy én otthon ilyet tartottam terráriumban. Anolisz a becsületes neve, de hívják még amerikai kaméleonnak, egy ilyen vegyesvágott, valahol a közönséges kaméleon és a gekkófélék között. Itt rengeteg van belőle. Plusz az egyik bokron egy olyan pók volt, amilyet még sosem láttam. Mintha páncélja lett volna, és azon meg tüskék, elég brutálisan nézett ki. 

Volt egy olyan autó?, aminek kb. négy kereke volt, motorja, négy ülése, és az ülések kb. 2 méter magasan voltak. Lehet valami mocsárjáró szörny. Ezelőtt a ház előtt 5 pickup állt, lehet a tulaj ezekre gerjed. De mindenesetre, brutális látvány volt.

Visszasétáltam a hotelbe, ahol megbeszéltük, hogy lemegyünk vacsizni. Valamit ettem, ami nem volt olyan szörnyű, mint reggel. Az asztalunknál ült, Balázs, Kinga, meg egy szerb csaj, így angolul folyt a társalgás, amire a szomszéd asztalnál ülő, addig mexikóinak vélt emberek felfigyeltek, hogy bizony mi is Carnivalosak vagyunk. Kiderült, hogy bolgárok, és ők is a Sensationra mennek a bár részlegre, mint Kinga. Nem kellett nekünk több, Balázzsal egy pill alatt megbeszéltük, hogy ebből bizony Tom's lesz ma is, egy ilyen kis európai meeting. A bolgár srácok/lányok kb. fél perc alatt beleegyeztek, hogy persze, menjünk. Jó, akkor fél 10-kor találkozó lett. Hát körülbelül, 10-fél 11-re el is indultunk. Ott megkóstoltuk a Legendary Chicken Wings-et, ami tavaly Miami legjobb csirkeszárnya volt. És tényleg. Nagyon finom volt. Söröztünk egy kicsit, beszélgettünk, jól eltelt az idő, aztán visszatértünk, mert a Sensationhöz 5:30-kor indult a busz, reggel, így megértettük, hogy utazás után pihenni akarnak.

Mi is lefeküdtünk aludni, és vártuk a másnapot.

Ez a másnap ez ma van. Ma is azt terveztük, hogy döglés, skype kombó. Végül az lett belőle, hogy reggeli, döglés, ebéd, és ekkor jött az elhatározás, hogy menjünk el a Walmartba, vagy valamerre, mert itt unalmas. Balázzsal mentünk egy kört a Miami Springnél, majd fogtunk egy taxit, hogy vigyen el a legközelebbi Walmartba, ami 6 mérföldre volt, így nem vállaltuk be gyalog. Szépen oda is értünk, és kb. mint egy lepukkant teszkó, nem volt nagy élmégy, de másfél dodóért vettünk egy doboz Pringlest, meg pár ilyen helyi nasit, kipróbálni, ha már itt vagyunk, és a nyakunkba szakadt egy kis szabadidő.

A taxiból láttuk a Carnival főhadiszállását. Akkora az épület, hogy látszik, hogy van mit a tejbe aprítani. Hát akkor addig sétáljunk vissza a NW 87th utcán. Csak azzal nem számoltunk, hogy kb. du 3 óra van, rohadt meleg, és nagyon messze van. "Na mindjárt ott vagyunk". Persze, ott is voltunk, de az nem az az épület volt. Király... A Carnivalos épület meg olyan messze volt, hogy nem is láttuk. De végül elsétáltunk. Fotózkodtunk, mentünk még egy kicsit, a NW 36th utcáig, ahol a hotel is van. Persze, még 4-5 mérföldre a kereszteződéstől. így a hatsávos úton leintettünk egy taxit, amiben egy fekete nő volt a sofőr, valami karibi zenét hallgatott, és totál kész volt. Táncolt, anyázott, ha valaki be akart menni elé, és nem tudta, hogy hol a hotelünk. Mondtuk neki, hogy akkor menjen egyenesen és szólunk. "Akkor itt balra". Jaaa, hogy a Comfort Inn, miért nem mondtátok. Közben beszéltünk, hogy fél órája ezt pofázzuk, hogy oda akarunk menni. Fordul be, és kérdezi, hogy nem a Sleep Inn-be akarunk menni? Anyám... Nem. Ja, ok akkor "Sleep in Comfort" szóviccel elbúcsúzott. 

Ezek után feljöttünk, lezuhiztunk, mert kegyetlenül lefőttünk. Majd lementünk vacsizni. Most kipróbáltam a Hot Chicken Wingset a szálloda éttermében, ami ugyan nem volt Legendary, de legalább ehető volt. Kifelé az étteremből, ismét összefutottunk egy magyar lánnyal, aki szintén báros.

Mondtuk neki, hogy szörnyű a kaja, inkább elkísérjük a Tom'sba, ott ehet finomat. (Nem most indul, így fizetnie kell a szállásért, meg a kajáért, így jól járt, hogy jött velünk, mert jót kajálhatott egy jó helyen). Hiányozni fog ez a Tom's... Nagyon hangulatos kis bar&grill. 

Már visszatértünk, és nekiálltam blogot hegeszteni, na ez lett belőle.

Holnap reggel 9-kor indulás, nem tudom mikor írok legközelebb, és mikor leszek Skype, ill. netközelben. Jók legyetek fiúk-lányok! 

 

Na sziasztok gyerekek! Még élek… :)

Elindultunk a Ferihegyről, ahol semmi probléma nem volt, simán beszálltunk.

A NY-ba tartó gépen minden király volt, egy világutazó idős házaspár mellett kaptam helyet, akikkel végigdumáltuk az utat. A kaja is jó volt, kaptunk folyamatosan inni (rengeteg pia közül lehetett választani)

Viszonylag gyorsan eltelt ez a 10 órás út...

NY-ba érkezve lenyomtuk az immigration-t. Ahol az ügyintéző kérte, hogy kövessem egy szobába. Felkészültem a legrosszabbakra. Közben a két fotós kollégám várta még az ügyintézést. Mondom jól kiemeltek, ők meg rám várnak, mire ők is feltűntek... Ez csak azért volt, mert C1/D vízumunk volt. Gondolom.

Mikorra ezzel végeztünk, felvettük a csomagokat, és mentünk átszállni. Ja nem, csak mentünk volna, ugyanis USA egy bazinagy HI (Hurricane Irene)-al fogadott minket, ezért a járatunkat sikeresen törölték, majd másnap 8:25-kor indulunk.

Kijöttünk úgy a váróba, hogy nem tudtuk, hogy hol töltjük NY-ban az éjszakát... De majd a Carnival Cruise Lines elintézi. Közben találkoztunk még két másik magyar fotóssal, így aznap este megalakult a Fantastic Five csapat.

Közel 5-6 órás ügyintézés, telefonálgatás, idegeskedés alatt sikerült elérni a Carnivalt, és mondták, hogy a Double Tree hotelben leszünk elszállásolva éjszakára, de vacsorát már nem tudnak adni. Körülbelül 11-re odaértünk, szétnézelődtünk, 3 elég pöpec szobát kaptunk 5-en.
Reggeli fél 7-től várt (volna) minket a reggeli, de már nekünk akkorra a reptéren kellett lennünk. Ott ismételten hosszan ügyintézés árán kaptunk jegyet (ami elvileg már megvolt) a vészkijárat mellé, tehát mondták, hogy segíteni kell, ha baj van. Rendben, csak menjünk.

Elindultunk Miamiba, gyorsan odaértünk, mert fáradtak voltunk, így szinte végigaludtuk az utat. Gyönyörű volt ez az út, tényleg. Rengeteg szép dolgot láttunk a repülőről, elvileg lehetett volna látni a hurrikánt, de vagy aludtunk, vagy csak nem láttuk.

Na mindegy, megérkeztünk. Felkapkodtuk a csomagokat, közben intéztünk magunknak ingyen szállítást a kikötőbe, egy Carnivalos busszal.

Egy nagyon jó hangulatú sofőrrel mentünk, röhögtünk sokat az úton. :)

Odaértünk a kikötőbe, rácsodálkoztunk a hajóra, hogy huuuh mekkora.

Össze vissza küldözgettek minket, hogy itt add le a csomagod, oda menj, ne oda menj, de végül megtaláltuk a biztonsági bejáratot. Beértünk a Crew bejárathoz. Gyorsan átvizsgáltak minket, és mentünk a személyzeti irodához a kabinkulcsért, a szerződésért, és az egyéb dolgokért.

Összehaverkodtunk egy Randeep nevű sráccal, aki sokat segített, meg tényleg jó fej volt.

Megjelent Amanda, aki a fotós tréningvezetőnk (lenne), mert jött ismételten egy kis csavar.

Kérdezte, hogy a 3 srác közül ki az a két tapasztaltabb fotós, aki most elmegy egy szállodába, ott tölt valamennyi időt, és aztán tréning nélkül csatlakozik egy másik hajóhoz, vagy visszatér hétfőn ide. Mert jelenleg nincs elég kabin... Balázzsal bevállaltuk a dolgot, de azért cirka 3 órát eltöltöttünk a hajón, nézelődtünk a személyzeti részen, bemehettünk végre enni (még aznap nem ettünk semmit, csak amit a repülön adtak, ami sós mogyoró, perec, illetve valami fűrészpor jellegű kekszből állt). Tényleg finom kaják voltak, jó innivalók, sütik, fagyi, kávé, tehát majdnem minden. És elvileg a Staff kajálda még jobb, talán... Ahol majd elvileg mi eszünk, ha egyszer megyünk is a hajóval. :)

Most itt vagyunk a Comfort Inn nevezetű szállodában Miamiban, ahol a szállást, és az ellátást is a Carnival állja. Nem rossz egy kis pihi a nagy utazás, és idegeskedések után.

Bár nekünk lehet nehezebb dolgunk lesz belecsöppenni tréning nélkül egy jól működő rendszerbe.

Ezzel a szállodával jó kapcsolatban van a Carnival. Van egy kis üzenőfal, ahol minden este kirakják, hogy kinek hova kell mennie, és mikor. Na, a mai este folyamán a mi nevünk semmilyen formában nem jelent meg... Szóval nem tudjuk, hogy meddig kell még itt lennünk a szállodában, ami nem olyan jó helyen van. Egy forgalmas út mellett... Valahol a reptér mellett. A Beach 12 mérföld, taxival nagyon drága, busz meg nem tudjuk igazából hogy jár... De ha sokáig kell maradnunk, akkor lehet kinézünk valahogy.

Van a közelben egy McDonald's, ahol azért megkóstoltuk a helyi kosztot. Szerintem (és Balázs szerint is) sokkal jobb, mint a magyar, és olcsóbb is. 

Betértünk visszafelé egy NFL-es bárba, ahol szerintem exjátékosok, rengeteg TV, több csatorna, és csak sport volt. Na meg sörök. Pl. a Samuel Adams nevezetű bostoni sör, ami tényleg nagyon finom.

Visszatértünk, én kicsit bicikliztem az edzőteremben, így pár ezer km utazás után kmhiányom van... :)

Leszaladtam vacsizni, valami furcsa szagú kaját ettem, ami nagyon finom volt, de gőzöm nincs mi lehetett, csak, hogy nem volt jó illata.

Mikor nézegettem, hogy mit egyek beszállt egy akkora szitakötő, hogy szerintem ez kutyákat vacsorázik, a személyzet meg jól elszórakozott, légvédelmi befőttesgumikkal próbálta leszedni az objektumot az "égről". Mire lementem még egyszer, már sikerrel jártak. :)

Na szerintem mára ennyi, így is bő lére eresztettem. De a címet most felejtsétek el egy ideig, Maate (nem) hajózik (még)-re kellene módosítani jelenleg... :)

Na jó reggelt nektek, én megyek alvadok!

Eljött az utolsó este is...
Kicsit fura, hogy holnap mindenkit és mindent magam mögött hagyok.
 

Igazából még fel sem fogtam, hogy holnap ilyenkor már talán látjuk NYC fényeit (vagy még nem...), de mindenképp az óceán felett fogunk repdesni.

Kicsit az izgalom keveredik az egészséges kíváncsisággal, hogy vajon mi is lesz velem kint azalatt a sok idő alatt.

Főleg akkor volt nagy az izgalom, mikor bepakolásnál az útlevél "eltűnt". Egy éjszakán, és egy hajnalon keresztül kerestük, feltúrtuk az egész házat, de végül egy olyan fiókban találtuk meg, amit nem lehet(ett) kihúzni, valahogy feltéptem, és láss csodát, ott volt. Kell a fenének széf, ha van egy ilyen fiókod. ;) Viccet félretéve, azért nagyon paráztam, hogy mi lesz, ha nincs meg. Meglett, úgyhogy pipa... :)

Tegnap kaptam egy Galaxy Minit (köszönöm Család :) ), így amikor majd tudok Skype-közelben lenni, a Család és Szandi felhívása után bárkivel szívesen beszélek.

Találtam rá egy jó hajós programot (Android powa), így kb. előre tudom, hogy a kis hajó merre fog menni, és nagy meglepetésként ért, hogy nem csak a Miami-Bahamák útvonalon fogunk cirkálni, mert mindjárt a második úton (aug 29-én) beiktatunk egy kis Mexikót is. Meg még lesz párszor, legalábbis eszerint a program szerint, de csak nem hazudik, mert a hajó jelenleg is a Cozumeli kikötőben van. Nice... :D

Mai program császkálás Pesten, kis lazulás, találkoztam a hetero exélettársammal, Mártonkával, dumálgattunk egy kicsit. :)

Na majd jelentkezek gyerekek, jók legyetek!

Holnap jön egy búcsúszám :)

Közeledik az indulási dátum... 
Ami nem 24-e, mint azt én jó ideig hittem, hanem 25., és csütörtök... Úgyhogy át kell szerveznünk ezt az egész Bp-i kiruccanást.

Nem tudom, hogy tudtam elnézni az indulási időpontot, mikor perceken keresztül böngésztem a repülési adataimat, meg a repjegyet... :) Tegnap viszont E (nem tudom, hogy nevesíthetem-e majd megkérdezem :)  ), egy fotós ismerős, akivel megyünk, felvilágosított, hogy bizony majd csütörtökön találkozunk. Mi vaaan?

Mindegy, egy nappal több itthon...

Nem tudtok ajánlani nekem valami bazihangos ébresztőórát? Szerintem jó hasznát venném.

 A visszaszámlálás megkezdődött...

Minden papír megvan, már nincs visszaút. :)

Egy kicsit rövidre fogtam a "hosszabb történetet" a múltkor, mert annyi mindent kellett volna leírnom, hogy egy hétig olvashattátok volna.


Tegnap megjártam a nagykövetséget, elbeszélgettem a konzulnénivel, aki nagyon rendes volt, jó munkát kívánt, és mondta, hogy jön a vízum csütörtök körül. (Közben ma, szerdán megjött...) 
Utána meglátogattam a GMN-t a repjegy miatt, amit szintén megkaptam, szóval egy mappa és pár papír a kinti életem kezdete.

Megvan már a kezdő hajóm is, ezt a múltkor kihagytam...
Carnival Imagination

Pár adat: 

• Tömeg: 70.367 tonna
• Utas kapacitás: 2052
• Legénység száma: 920

Tehát nem kicsi...

A Miami-Nassau (Bahamák) útvonalon fogok cirkálni a tréning három hete alatt.

Már szedem össze, írkálom össze a dolgokat, hogy mit viszek :)

Mára ennyit!

Olyannyira, hogy röpke 1,5 hónapnyi előkészületet ölel fel.

Legutolsó bejegyzésemben kiderült, hogy felvettek a Carnivalhoz.

Azóta megkaptam az utazásom időpontját: először szeptember 8. volt. Aztán kiderült, hogy a szept. 8-as tréning betelt, így csak a aug. 25-ire mehetünk. Jó, persze, miért ne. Négyen indulunk egyszerre, 24-én. Fel is vettem a kapcsolatot velük.
Az orvosi vizsgálatot az egyik sráccal együtt csináltuk, akinek ezúton is köszönöm, hogy autót tett a popóm alá a kórházlátogatásnál! :)
 

Hogy miből áll egy orvosi vizsgálat? Egy általános orvosi vizsgálattal kezdtünk (EKG, szemvizsgálat, űrlap kitöltése régi műtétekről, betegségekről, vérnyomás). Ezzel végeztünk, átmentünk egy kórházba vér, vizelet, drogteszt vizsgálatra, abban állapodtunk meg, hogy mindent küldenek a főorvosunknak e-mailben, így is volt. Ezután indulás az Oltóközpontba, ahol megkaptuk a kötelező MMR oltásunkat. A legfurcsább a 4000 Ft-os "orvosi konzultáció" volt. Igen, csak szigorúan idézőjelek között. Ahhoz nem kell orvosit végezni, hogy valaki elolvasson egy általam kitöltött űrlapot... Ok, hogy elolvassa, de még elkér 4k-t, azért mert én írtam. Hát jó...
Itt vége  is volt az orvosi napnak, még egy mellkas röntgen volt hátra, amit inkább Miskolcon csináltattam.
Jó, röntgen kész, az oltási könyv, és a röntgen lelet ment scannelés után a doktornéninek, hogy fordítsa angolra a leleteket.

Megbeszéltük tegnap, hogy megyek fel érte ma, és addig megcsinálja a fordítást, és vihetem a GMN-be Balázsékhoz, hogy küldjék a hajóorvosnak.
Ez így is történt, bevittem, Balázs meg kérdezte, hogy ugye hoztam vízumfotót. Hát jól nem... Úgyhogy gyorsan csináltattam egyet, majd vittem vissza, kitöltöttük a vízumigénylést, majd Balázs hívta a követséget, hogy foglalja nekem az időpontot.
Meg is kaptam jövő hét keddre, valszeg ekkor lesz publikálva a blog.

Már készülgetek, pakolgatok, írkálom, hogy mi kell... :)

Viszlát keddig! ;)
 

Ma megvolt a Carnival Cruise Lines képviselőjével - Marekkel - is az interjú. 10 körül odaértem, már ott voltak a fotós kollégák, mindenki egy kicsit megilletődve méregette a másikat, ami érthető is, hiszen valahol egymás konkurenciái leszünk, de ha úgy hozza a sors, akkor csapatként is jól kell dolgoznunk, sőt ez inkább a fontos szerintem, legalábbis, ahogy a tájékoztatóból kiderült. Mert az is volt, végigfutottunk gyorsan, behívtak először minket egy össznépi eligazításra, hogy mire számítsunk, mi várható, mik kellenek előkészületekhez, satöbbi. Érdekes volt, mindenki feszülten figyelt, de mindenképpen jó volt. Aztán mondta Marek, hogy jöjjön mindenki egyesével egy kis szusszanás után. Szépen elkezdődött a személyes elbeszélgetés, mi persze kint vártuk az elsőnek sorra kerülőtől az "élménybeszámolót", mi szerint Marek rendes, jófej, de ez már a prezentáció során kiderült számunkra. Itt már azért kicsit kötetlenebbek voltunk, beszélgettünk az eddigi tapasztalatokról, fotózásokról. Aztán sorra kerültem, bementem, volt egy periódusom, mikor kicsit "nervous" lettem, e pillanatig sem tudom, hogy mitől, fáradtság? Lehet. De szerencsére túllendültem, beszélgettünk az eddigi tapasztalatokról, mivel fotóztam, fotóztam-e esküvőt, mennyire viselném jól ezt a dolgot, kit "hagyok itthon", mutassam be magam, ilyenek. Aztán megköszönte, és mondta, hogy majd a GMN értesít. Rendben, persze nem bírtam kivárni, ezért Skype-on ráírtam Balázsra, aki hazaérkezésemig reagált, hogy "Megvan az eredmény, sikerült". Szóval nagyon jó! :) Várjuk a szerződést, hogy mikor indulok, meg mikor kezdhetem az előkészületeket, amiket majd részletesen leírok... Remélem a kollégáknak is hasonló kiértesítés volt, és találkozok velük majd később Miamiban, vagy valamelyik hajón! :)

Találtam egy - szerintem - megfelelő munkát a számomra: Fotós óceánjáró hajón. Megvolt az interjú és a nyelvi teszt a GMN-nél, most jön az utolsó forduló... :) Már nagyon várom, hogy mi lesz, mikor indulhatok, mire számíthatok. Több blogot is elolvastam a témában, jó lehet.
Na jó, szerintem első bejegyzésnek ennyi elég. :)