Ott jártam, hogy kiderült, hogy ide kerülök. Kiszálltam az Imaginationről, egész jó értékelésekkel. Az Immigrationnél álltam, mindenki a repjegyét nézegette, én meg keresgéltem a mappámban, hát nekem ez nincs.

Szóltam az irodában dolgozó srácnak, hogy gyerek, tök jó, hogy New Yorkba kell repülnöm, csak repjegy nélkül érdekes lesz. - Ja, sorry, elfelejtettük odaadni. "Köszi..." Végül megkaptam a repjegyet, indulás Miamiba a már ismert és kedvelt, rosszkajájú Comfort Innbe megyek. Kb. az Imaginationről 6-an jöttünk a Gloryra, én egyedül fotós, meg 5 bolgár-szerb báros. Még a Comfort Innben, 4-en együtt voltunk a collegeből. Dumálgattunk még kicsit, meg azért pihentünk a tényleges "showtime" előtt.

 Mint emlitettem, 6-an jöttünk egy hajóról, ergo tudtunk egymásról, és mentünk egy hajóra. Értelmes lenne, hogy egy repülővel megyünk tova. De neem. Egyedül betettek a 6:30-as gépre, egy órával korábbra, mint a többieket. Köszi Carnival. Jól van, nem baj, legalább hamarabb ott leszek.

A reptéren korán reggel egy kávéval inditottam, mert ilyenkor még a szállodában nincs kaja, meg semmi. Minden simán ment, találkoztam 3 másik Carnivalos sorttárssal. Mindhárman Steakhouse-osok, és egy hajóról jöttek (ne kérdezzétek melyikről, gőzöm nincs).

Elrepültünk New Yorkba, a La Guardian reptérre. Csak azt vettem észre, hogy ereszkedünk, mert végigaludtam az utat, a majdnem üres gépen. Gyárterület, egyre lejjebb, gyárépület, anyád, hol van a leszállópálya? Talán valami olyasmi? Nem, viiiiz. Szeptember 10-én ez annyira nem volt vicces... Aztán végül csak megtaláltuk.

Leszálltunk, felszedtük a csomagokat, és mentünk elintézni az ingyen taxit a kikötőbe. Deena mondta, hogy ő kapott egy számot, őt kell felhivni. Cool. A Carnivalos nőcivel elkezdtünk beszélni, hogy mi elmegyünk a Carnivalos busszal is, csak menjünk. Erre jön, egy inges, kigyúrt csávó, hogy hol a fenében voltunk, mert minket vár már egy fél órája. És egy figyegő, tollal firkált Carnival Crew papirt tart a kezében. Mondja a neveket, ok, mi vagyunk. Közben egy Shore Ex (fakultativ utazásfoglaló) srác csatlakozott hozzánk. Igy öten vágtunk neki a nagy útnak. Szept 11 miatt ugye minden le volt zárva, igy keringeni kellett minden felé. Na de előbb beszálltunk egy fullextrás, bazinagy Cadillac Escaladebe. Megyünk össze vissza, anyázik angolul a csávó. Aztán egyszer csak záródnak az ajtók, és beszól a walkie-talkieba oroszul. Szokásos egymásranézés,  hogy na ez most mégis mi volt? Eladnak minket rabszolgának az orosz maffiának, és New Yorkban fogunk megrohadni. Végül, mikor megláttuk a hajót, megnyugodtunk, és indulhattunk a hajóra. Persze előbb kis procedúra, drogoskutya, átvizsgálás, minden. Végre a hajón. Szokásos safety training, megismerkedés az új manageremmel. Elég rendesnek tűnt, megmutatta, mi hol merre, hol van a galéria, stb.

Elég elcseszetten van megtervezve ez a Conquest Class. Az összes hajó, egy adott terv szerint készült. Ha mondjuk a hajó orrából a 3.ról el akarsz menni a hajó végében, szintén a 3-on lévő étterembe, fel kell menned az ötödikre, "all the way to the back", és le kell menned vissza. Már kb. ha felébresztenek is tudom ezt mondani, mert annyi vendég megkérdezi egy cruiseon, mint a szemét.

 

Elég elveszett voltam, minden össze-visszának tűnt, lehet mert az is volt. Az első hét nem volt rossz, tanulgattam a dolgokat, mi hol merre. Hát mindenfelé. Van egy "szertárunk" a földszinten (tengerszinten), a 4. elején, a 7. közepén. Igy amikor állitjuk fel a portréállomásokat, néha csak kilométereket kell gyalogolni. Nem is a tényleges set up a sok idő, hanem mindent összeszedni.

Tehát első hét, főleg galériáztam, meg lőttem az első kormánykerekes portrémat. Ami háttér nélkül van, csak a Casino mellé oda van dobva, és az Atrium a háttér. Ennek később nagy jelentősége lesz.

Első tényleges cruise-omon csináltunk vagy 80 dodó bónuszt, mindenki happy volt, mert addig nem nagyon csináltak.

 

Az első 6 hetemen USA-Kanada útvonalon járkáltunk. New York - Boston - Portland - Saint John - Halifax vonalon. Igy végre eljutottam a Boston Bruins jégcsarnokába, a TD Gardenbe. 

 

Rengeteg gangwayt fotóztunk (ez mikor az emberek jönnek kifelé és megállnak egy mentőöves korlátnál). Vannak különböző jelmezek is, voltam kanadai rendőr, jávorszarvas. Például utolsó előtti Halifaxban -5 fok volt. Jávorszarvasnak voltam öltözve, csak ezzel az a gond, hogy én vagyok a legmagasabb a csapatban, és nem éppen emberméretre van szabva a jelmez, igy a bokám kilógott. Bent a jelmezben kb 200 fok, a bokámnál meg 0 fok körül, ááááh, nem fáztam. :)

Sokat fotóztam, főleg a kormánykereket, volt hogy 3 nap egymás után, aztán a főnök csodálkozott, hogy nem érem el a megfelelő képmennyiséget. Minden gangwayen használtuk a kormányt, meg valamikor 4szer egy cruise-on bent. Ez összesen 8 alkalom, érthetetlen, hogy a vendégek miért nem akarnak képet csinálni a kormánnyal.

 

A rossz dolgokról nem akarok irni, hogy milyen volt az előző főnök, mert sokszor nem tűrne nyomdafestéket.

 

A legfurább az egészben, hogy folyamatosan cserélődnek az emberek, összehaverkodsz valakivel, és lehet, hogy két hét múlva megy.

 

Kicsit fáradt vagyok, nem akarok több karaktert fecsérelni, az előző időszakra, új manager jött, aki nagyon jó, a flottában az egyik legjobb, igy hamarosan irok az első közös 3 hétről.

Jók legyetek!

 

Folytköv